Akkor, az első világháború éveiben ért véget az Oszmán Birodalom 600 éves uralma, és a vesztes oldalra került szultanátusra a győztes nagyhatalmak döntése alapján területe feldarabolása várt – beleértve Anatóliát, az ország jelenlegi területét is. Ezzel szállt szembe a katonai pályán mind magasabbra emelkedő Mustafa Kemal (1881–1938). Kilépett a szultán szolgálatából, és függetlenségi mozgalmat hirdetett, amely négy év és számos nagy csata után győzedelmeskedett. 1923-ban kikiáltották a köztársaságot, és az ország Atatürk vezetésével (a parlament által 1934-ben neki adományozott név jelentése: a haza atyja) elindult a felemelkedés útján.

Egyik első döntése még a harcok idején az volt, hogy az ország belsejében lévő, nagyobb védettséget élvező Ankara legyen a függetlenségi mozgalom központja. A város ezzel Isztambul helyébe lépett, amelynek területe külföldi ellenőrzés alatt állt, és az irányítás központjává, majd hivatalosan is az ország fővárosává vált. Itt ült össze az első török országgyűlés 1920-ban, és itt születtek meg azok a széles körű és mélyreható reformok, amelyek kijelölték az ország modern, világi, Nyugat-orientált fejlődésének útját. 

Történelmi jelentőségű helyszínek

Nem csoda hát, hogy egy hosszabb-rövidebb ankarai tartózkodás elképzelhetetlen néhány emblematikus helyszín felkeresése nélkül. Erre legutóbb az idei, szeptember végén megrendezett Ankarai Kulturális Fesztiválra szóló meghívás adott alkalmat. Az eseményre három országból öt újságíró érkezett és fedezte fel együtt a sok évezredes történelemmel rendelkező Törökország és fővárosának múltját és jelenét.

Az egyik emblematikus hely kétségtelenül az a kétszintes épület, ahol 1924–1960 között a török parlament ülésezett – napjainkban itt működik a Köztársaság Múzeuma. Az ún. első nemzeti építészeti korszak stílusában épült, így egyszerre tükrözi az oszmán-szeldzsuk hagyományokat és a modern építészeti megoldásokat. Üléstermében 400 képviselő foglalt helyet, akik között 1935-től, a női választójog bevezetése nyomán már másfél tucat nő is volt. A vendégek és a sajtó külön karzaton követte figyelemmel az üléseket, akárcsak Kemal Atatürk, a köztársaság többszörösen újraválasztott elnöke, páholya emeleti dolgozószobájából nyílt. 

Atatürk a nyugatosodás jegyében nagy figyelmet fordított a kulturális élet különböző területeire. Ennek köszönhető többek az Etnográfiai Múzeum létrejötte, amely a város egyik magaslatán 1927-ben épült fel. 

Az új Török Köztársaság egyik első múzeuma az Anatólia terültén élt török népek életét – kézművességét, hitéletét, harci eszközeit, tárgyi kultúráját és öltözködési hagyományait mutatja be. Különlegességei a Korán kézírásos változatai, kezdve a 13-14. századtól, valamint a különböző évszázadokból származó kerámiák, falicsempék, ékszerek, öltözetek és imaszőnyegek. 

A mindennapi életet egy, a 17. század óta jellegzetes ankarai lakóház nappali szobája érzékelteti, gazdagon faragott mennyezetével, falaival, bútoraival és a korra jellemző használati tárgyakkal. Az Etnográfiai Múzeum történelmi helyszínnek számít: 1938-tól (15 éven át) itt volt Atatürk ideiglenes nyughelye. Az előcsarnok fotókiállítása ennek az időszaknak állít emléket.

A múzeum szomszédságában található egy ugyancsak Atatürk megrendelésére készült, 1930-ban átadott épület, amely annak idején a Népek Háza elnevezést kapta. Színháztermében táncesteket, operákat, operetteket és klasszikus zenét láthatott-hallhatott a közönség, csupa olyasmit, amiben az oszmán időkben nem volt része. „Csak így lehet felzárkózni a modern világhoz, különben elsüllyedünk” – vallotta az államfő. Az épület napjainkban az Állami Festészeti és Szobrászati Múzeumnak ad helyet, amelynek gyűjteménye 3600 alkotást tartalmaz. Emeleti helyiségeiben Osman Hamdi Bey, a modern török festészet úttörője és kortársai alkotásai tekinthetők meg a 19. század végétől kezdődően – ők az államfő támogatásával nyugat-európai tanulmányutakon is járhattak –, valamint időrendben sok más festmény és szobor a modern török képzőművészet tárházából. A földszinten látható egy időszaki kiállítás is: a kulturális fesztivál keretében december végéig Pablo Picasso grafikáival, művészeti korszakaival ismerkedhet meg a látogató.

Panoráma dombról dombra

Ankara átlagos tengerszint feletti magassága 900 méter, területe dimbes-dombos. E magaslatok egyikén áll az említett két múzeum, ahonnan kiváló panoráma nyílik a mai modern Ankarára. A szemhatáron magasházak nyújtóznak az ég felé, beljebb lakóépületek, majd az üzleti negyed látható, aztán a belváros képét meghatározó Kocatepe mecset és elszórtan egy-egy régebben épült mecset kecses tornyai – a müezzin naponta ötször hívja imára a híveket. 

Szemben pedig az az ultramodern, hatalmas üvegtetővel borított kulturális központ, a CSO Ada Ankara, amelyet négy éve adtak át. Ennek legnagyobb, több mint 2000 főt befogadó koncerttermében került sor az Ankarai Kulturális Fesztivál ünnepélyes nyitókoncertjére az Elnöki Szimfonikus Zenekar előadásában, amely két év híján kétszáz éves múltra tekint vissza. A komplexum valóságos kulturális műhely: ez az Elnöki Szimfonikus Zenekar székhelye, és itt található több más állami együttes, kórus és tánckar központja is.

A várost megcsodálhatjuk egy másik magaslatról is, onnan, ahol az ókori Ancyra nagy kiterjedésű, római kori fürdője volt. Az i. e. 3. században, Caracalla uralkodása idején épült Aszklépiosz, a gyógyítás istene tiszteletére; hasonló méretű fürdő csak Rómában található. Akárcsak társai, ez is a testedzés, a tisztálkodás és a társasági élet helyszíne volt, öltözőkkel, meleg és forró fürdő helyiségekkel (tepidarium, caldarium). Körbefutó, oszlopos folyosóját oldalanként 32 márványoszlop övezte, a melegről éjjel-nappal padlófűtés gondoskodott. Bár ma már csak a létesítmény oldalfalainak maradványai és a márványpadlót tartó téglaoszlopok alja látható, a látvány így is lenyűgöző. Nem csoda: a fürdő alapterülete kb. 140 x 180 méter, a hozzákapcsolódó tornacsarnok (palaestra) 95 x 95 méter volt. 

Még teljesebb, tökéletes körpanoráma tárul fel a történelmi városközpont, az Ulus területéről, a 7. század körül (ókori erődítmények helyén) felépített ankarai vár tetejéről, amely 150 méterre emelkedik ki környezetéből. Legfelső részéig vastag, külső és belső várfalakon át, ma is lakott, hangulatos utcákon vezet az út. Itt-ott érdemes megállni, és a zord falakat szemrevételezni: jól látható hogy az előző évszázadokban nemigen válogattak az építési anyagok között: a bazalttömbök közé különböző eredetű, rovásírásos vagy szobrok posztamenseként szolgált, netán templomoltárból származó kövek, feliratok kerültek egymás mellé.

Innen kifejezetten megéri egy rövid kitérőt tenni. A vár lábánál áll egy kicsi, mindössze 400 m² alapterületű mecset, amely a 13. században, a szeldzsuk uralom idején épült. Különleges értékét négyszögletes alapterülete, 24 fehér kő oszlopfőkkel díszített fa oszlopa és faragott fa mennyezete, valamint a színes csempés imafülke (mihráb) feletti, kígyókat ábrázoló díszítése adja – ezek egyike sem jellemezi a későbbi mecsetek építészetét.

Ennek tulajdonítható, hogy az Aslahane mecset – négy hasonló törökországi társával egyetemben – 2018-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

Aki pedig a török főváros lenyűgöző, éjszakai panorámáját szeretné élvezni, az mindenképpen keresse fel a 125 méter magas Atakule tornyot, karcsú alakja a város minden pontjáról látható. A tetején kilátóterasz, alatta kellemes étterem található, valamint Ankara első bevásárlóközpontja, az Atrium.

Évezredek távlatában

Végül essék szó a török főváros két további nevezetességéről. Az egyik, az Anatóliai Civilizációk Múzeuma a vár tőszomszédságában, az egykori fedett bazár helyén jött létre. Mivel a városon át vezetett a Selyem út, az Ázsiából Európa felé tartó kereskedők szívesen időztek itt, hogy kicseréljék termékeiket és kivárják az enyhe idő beköszöntét. 

Ankarának – Angorának, ahogy annak idején nevezték – egy igazán kapós terméke volt, az angórakecske gyapja, az angóra, a város névadója.

A fedett bazár területén kapott helyet – ugyancsak Atatürk kezdeményezésére – a múzeum, amely különleges értéket képvisel: nem hivalkodik idegen földről származó javakkal, minden egyes kiállított tárgy kizárólag Anatólia területéről származik. Az intézmény gazdag régészeti leletanyaga komoly nemzetközi elismerést élvez: 1997-ben elnyerte Az Év Európai Múzeuma címet. 

Termeiben valóságos csodákat láthat a látogató, több tízezer éves időutazást téve, kezdve az őskőkorszaktól, időrendi tálalásban. Van itt bölényvadászatot ábrázoló barlangrajz (i. e. 7000), termékenység istennőjének égetett agyagszobra (i. e. 6000), sokféle obszidián eszköz, a hettita birodalom idejéből (i. e. 2. és 3. évezred) származó bronz szobrok és ú. n. naptárcsák – egyikük, amely közepén egy szarvas, szélein két bika áll, sokáig Ankara szimbóluma volt. Akad más is, ugyancsak a hettita időkből. Kis agyagtáblákon asszír ékírással rögzített kereskedelmi, gazdasági és jogi tartalmú „okiratok”, közöttük halálos ítélet, házassági és válási szerződés (az egyik ásatási helyszínen 23 ezer ilyen „dokumentumot” találtak), az esküvői szertartás egyes jeleneteit ábrázoló hatalmas, kultikus agyagkorsó, avagy a tumulusba (halomsírba) történő temetés szertartásának részletei a fríg uralom idejéből (i. e. 1200-700). A Midász király sírkamrájában fellelt leletanyag Gordion területéről származik, onnan, ahonnan a gordiuszi csomó átvágásával kapcsolatos mondás.

A török főváros nevezetességei kapcsán tett időutazás Kemal Atatürk síremlékének felkeresésével ért véget, mauzóleuma Ankara egyik magaslatán, egy hatalmas park közepén áll. Afféle zarándokhely ez, a köztársaság kikiáltásának napján és Atatürk halálának évfordulóján tömegek keresik fel. Az államférfiról sokan még ma is könnyes szemmel beszélnek, és azt mondják: ha tíz évvel tovább él, Törökország sokkal előrébb tartana. Atatürk külön megbecsülést élvez a nők körében, akik az általa bevezetett reformok után váltak egyenjogúvá. 

A kialakult szokás szerint a frissdiplomás fiatal lányok a diplomaosztás napján eljönnek Atatürk sírjához, így köszönik meg, hogy tanulhatnak és fejleszthetik képességeiket. 

A monumentális emlékhely az államalapító személye és tevékenysége iránti óriási tiszteletet és megbecsülést példázza.

(Forrás: turizmus.com)