Szerkesztőségünk új, szakmai blogot indít az új évben Turizmussztori címmel, amelyben megtörtént, legendás, tanulságos vagy éppen mulatságos eseteket idézünk fel a magyar turizmus múltjából.
1988-ban, több mint 7 ezer résztvevővel, Budapesten tartotta éves kongresszusát az ASTA (American Society of Travel Agents), a világ akkori legnagyobb utazási irodai szervezete. A hagyományoknak megfelelően az egy évvel korábbi kongresszuson, Houstonban Magyarország, mint a következő évi házigazda ebédet adott a résztvevőknek.
Erre az ebédre szerencsére „csak” 3500 résztvevő regisztrált. A helyszín a houstoni Hyatt Regency volt. Nem véletlenül vállalt meghatározó szerepet a magyar ebéd szervezésében a budapesti Hyatt szálloda.
A menükártyán paprikás csirke és túrós rétes szerepelt. Mi sem lett volna egyszerűbb feladat az ebéd elkészítését vállaló, tavaly elhunyt Lukács Istvánnak, az Atrium Hyatt (ma Sofitel Chain Bridge) egykori séfjének és három szakács kollégájának.
De az élet próbára tette a séfet. Alighanem két világcsúcsot is megdöntött annak az ebédnek az alkalmából. Ugyanis az ebédet megelőző napon két olyan dolog derült ki, amitől külön-külön is szívinfarktust kapott volna a legtöbb séf. De nem „a Lukács Pista”.
1. Az amerikai partner figyelmetlenül olvasta a magyar megrendelőt, és kilogramm helyett poundban (alig fél kg-nak megfelelő fontban) hozatta a helyszínre a csirkehúst. Rendeltek ugyan azonnal újabb mennyiséget, csakhogy ekkor pedig nem filézett húst.
Mi sem egyszerűbb, Lukács séf a munkatársaival kifilézett mintegy 250 kilogrammnyi csirkehúst. A Hyatt Regency mexikói vendégmunkás szakácsai segíteni nem sokat tudtak, de szolidaritásból éjszakára ott maradtak, s drukkoltak.
Pedig csak akkor jött a második csapás.
2. Valami vámolási probléma miatt nem érkezett meg Houstonba a Magyarországról feladott fagyasztott réteslap.
Mi sem egyszerűbb, a menükártyán a desszertet átírták túrós palacsintára.
Szegény houstoni szakácsok nem sejthették, hogy szolidaritásból a második éjszakájukat tölthetik a szálloda konyháján – Lukács István és szakács kollégái ugyanis megsütöttek 3500 palacsintát alig több mint 12 óra alatt.
Azok a magyar kongresszusi résztvevők, akik tudták, hogyan készült a „magyar ebéd”, nemcsak tapssal, hanem őszinte ovációval köszöntötték az ebéd végén a bálterem közönsége előtt meghajoló Lukács séfet.
*
Ha Önnek is van egy jó sztorija a múltból, küldje el a blog@turizmus.com címre. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot a válogatásra annak érdekében, hogy csak hiteles és senki emlékét, vagy személyiségi jogait nem sértő történeteket közöljön.
(Forrás: turizmus.com)
