A Research Gate-be feltöltött tudományos munka Szakkara régió földrajzának, hidrológiájának és régészetének részletes elemzésén alapul, és bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, hogy az ókori egyiptomiak a piramis építése során hidraulikus erővel emelhették fel a nagy kőtömböket, olvasható az Ibr.com magazin cikkében.

A tanulmány Szakkara hidrológiai hálózatának átfogó elemzésével kezdődik

Megállapítják, hogy a piramis helye stratégiai helyen, a Gisr el-Mudir néven ismert híres építménytől nyugatra fekvő vízgyűjtő medencében volt. Ez a medence, amely körülbelül 15 km²-en terül el, egy nagyobb, körülbelül 400 km²-es medencéhez kapcsolódhatott, amely egykor a Bahr Bela Ma folyó, a Nílus Wadi Taflah néven ismert mellékfolyójának részét képezte.

Wadi Abusir, amely Szakkara korai fejlődésének kulcsfontosságú szerkezeti eleme, szintén a tanulmányban szerepel, mint a vízkészlet lehetséges forrása, és az elemzés szerint ez táplálhatta a Dzsószer-komplexumtól nyugatra fekvő tavat. Ez az ideiglenes tó valószínűleg az Unas hidrológiai folyosójához és a Dzsószer komplexumot körülvevő „szárazárokhoz” kapcsolódott, így megkönnyítette az anyagok szállítását.

A tanulmány egyik legérdekesebb felfedezése egy rendkívül fejlett vízgazdálkodási rendszer felfedezése.

A rendszer magában foglalja a Gisr el-Mudir ellenőrző gátat és a „mélyárok” néven ismert vízkezelő rendszert. A csatornával összekötött sziklába vájt rekeszek sorozatából álló „mélyárok” olyan volt, mint egy modern vízkezelő rendszer, amely ülepítő tavat, visszatartó tavat és tisztító rendszert foglalt magában.

A kutatók szerint a piramis belső felépítése összhangban van egy hidraulikus emelőszerkezettel, ilyen technikát viszont még soha nem dokumentáltak az egyiptomi történelemben. A kutatók úgy vélik, hogy ősi építészek úgy emelhették ki a köveket a piramis belsejéből, hogy hasonlóan egy vulkánhoz, víznyomással mozgatták a kockákat.

A Wadi Taflah medence vízkészletére vonatkozó becslések alapján az óbirodalom idején a rendelkezésre álló víz nagysága megfelelt a piramis építési igényeinek. Hipotézisük alátámasztására a kutatók elvégezték a nagy felbontású vízkészlet kimerítő elemzését, amely lehetővé tette számukra, hogy azonosítsák Abusir paleohidrológiai hálózatának a Dzsószer-piramis építési projektre gyakorolt ​​hatását, vizuálisan bemutatva, hogy az ókori egyiptomiak hogyan aknázhatták ki a természeti erőforrásokat építészeti céljaik elérése érdekében.

Numerikus modellezést is végeztek a vízfogyasztás, az emelési ciklusok és a kút feltöltésének tanulmányozására, és az eredmények azt mutatták, hogy a piramis kezdeti rétegeinek megemelése lényegesen kevesebb vizet igényelt.

A tanulmány azt sugallja, hogy az ókori egyiptomiak a hidraulikus rendszerekről sokkal korábban rendelkeztek fejlett tudással, mint azt korábban gondolták. A kutatás azt a kérdést is felveti, hogy ezeket a technológiákat kizárólag Dzsószer uralkodása alatt fejlesztették ki, vagy már korábban is rendelkeztek vele, ami arra utalna, hogy a piramis építése egy hosszú távú projekt is lehetett, amely több uralkodó alatt mehetett végbe...

(Forrás: turizmusonline.hu)