Santiago de Compostela különleges helyet foglal el a szívemben, mivel a camino zarándokutak célállomása, szent hely, a katolikus világ harmadik legfontosabb zarándokhelye Jeruzsálem és Róma után.

Az első caminóm után

ez a mitikus út, belső ösvény és külső nyomvonal új-és újabb utakra sarkalt, a szenvedélyemmé vált.

A városba egyszerre sokan, manapság naponta több ezren érkeznek meg, hosszabb vagy rövidebb utak megtétele után. A zarándokok mindenütt jelen vannak a történelmi városközpontban, és leginkább a Szent Jakab-katedrális előtti téren.

Nagy érzelmek is felszabadulnak, amiben benne van az öröm, az elégedettség, de az újonnan szerzett barátoktól, ismerősöktől és magától az élménytől való búcsú szomorúsága is.

A város katedrálisában van Szent Jakab apostol feltételezett sírja.

Ennek a sírnak a felkeresése a zarándok útjának beteljesülése, a gyalogos vándorlás úticélja.

Hivatalosan a zarándoklat megtehető lóháton is, ami érzésem szerint talán a tehetősebbekkel (nemesekkel) való kivételezést jelenthette a múltban. Lovassal többel találkoztam, lovas zarándokkal azonban még nem. A modern kivétel a kerékpár.

A katedrálisnak van egy szent kapuja, ami a többihez képest inkább csak egy nagy ajtó.

Egy nagy fémajtó, ami csak ritkán, az úgynevezett szent években tárja fel magát. 

Amikor a caminóra gondoltam, mindig eszembe jutott a szent kapu. Vajon mennyiben más itt belépni? 

A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.

(Forrás:turizmusonline.hu)