A Ligur-tengerpart (Cinque Terre és a francia határ között elterülő Földközi-tengerparti szűk sáv, Genovával a központjában) elsősorban a nyári 3S (sea, sun, sand) termékei miatt közkedvelt célpontja a tömegturizmusnak, azonban az aktív turizmus (kerékpározás, vitorlázás, jachtozás, siklóernyőzés) és a kulturális turizmus (városlátogatás, történelmi emlékek, fesztiválok) fejlesztésével igyekszik a négy évszakos forgalmat megvalósítani.

Lakóautóval, digitális nomádként időzve a térségben, volt időnk a rejtett kincseket is felkutatni a tengerparttól kicsit távolabb. Kulturális témában igazi színfolt a kínálati palettán Bussana Vecchia eldugott kis települése, amit a teljes elnéptelenedés és pusztulás útjáról fordítottak vissza a kreatív művészet és a turizmus eszközeivel.

A falut 1887-ben végzetes földrengés sújtotta, ami miatt szinte teljesen elnéptelenedett, viszont romos állapotában így megőrizte korabeli hangulatát. Az 1960-as években – egy szicíliai festőművész kezdeményezésére – nemzetközi művészközösség telepedett meg a félig leomlott épületek között (illegálisan) és kezdte el belakni, újra használhatóvá tenni a falut.

A hatóságok eleinte aktívan ellenezték a lakásfoglalásokat és többször próbálták kilakoltatni az alkotókat, azonban idővel feladták a próbálkozást. Bár az ingatlanviszonyok máig rendezetlenek, a falu igazi hipszter zarándokhellyé fejlődött, nemzetközi művésztelepként funkcionál művészlakásokkal, kis galériákkal, vegán kávézókkal, kézműves termékekkel és csupaszív, nyitott művészlelkekkel.

Az attrakció szinte teljesen organikusan fejlődött, komolyabb infrastruktúra nélkül. A hangulatához tartozik, hogy még parkolóhelyeket sem alakítottak ki. A szűk bekötő út felét elfoglalva parkolnak az autók egymás után, hosszú sorban. A falu ugyan csak 5 kilométerre van a tengerparti kerékpárúttól, viszont az erős hegymenet miatt rajtunk kívül senki nem vállalta a feltekerést, amikor mi arra jártunk.

A január végi időpont ellenére is színes nemzetközi vendégkör volt jelen a faluban, franciák (a határ közelsége miatt), németek, svájciak, hollandok és persze mi, magyarok is meglátogattuk Bussana Vecchia romjait és a romokon virágzó művészkolóniát. A hely jellegéből adódóan kereskedelmi szálláskapacitása nulla, viszont közösségi szálláshely-megosztó oldalakon fel lehet lelni néhány igazán egyedi, felújított romlakást. A település nyilvánvalóan nem a vendégéjszaka számaival fog kitűnni az olasz kínálatból (erre ott van a tengerpart teljes szálláskapacitása), hanem egyedi programjaival és kreatív megoldásaival, egész éven át vonzó miliőjével.

A különös hangulatról tanúskodik a helyiek alábbi kérése a látogatókhoz, rögtön a főbejáratnál: „Don't take the cats!" (Ne vidd el a macskákat! – a szerk.)

Olaszul kicsit bővebben kifejtve, miszerint minden itteni macskának szerető, gondos gazdája és otthona van a faluban, ezért kéretik nem hazavinni őket, pusztán jó szándékból.

*

A szerző Hévíz város turisztikai főtanácsadójaként dolgozott, mielőtt idén januárban digitális nomád életformára váltott. A turisztikai szakember az útközben tapasztalt jó gyakorlatokról időről időre beszámol a Turizmus.com-on. Korábbi cikkei itt olvashatók.

(Forrás: turizmus.com)