A 8 napos úton közel 2500 kilométert tettünk meg, megismerve Törökország egészen különböző arcait: láttunk csodálatos építményeket, az isztambuli palotáktól és mecsetektől Epheszosz romjain át Kappadókia föld alatti városáig, megcsodáltuk Pamukkale hófehér mészkőmedencéit, és leróttuk tiszteletünket II. Rákóczi Ferenc rodostói emlékházánál is.
Érdemes takarókkal, nyakpárnával felszerelkezni, hiszen a hosszú buszút fárasztó, azonban az útközben látott és tapasztalt csodálatos kulturális, kulináris, építészeti és természeti örökség bőven kárpótolja ezért az utasokat. A mecsetekbe, szent helyekre csak hosszú, vállat és lábat egyaránt takaró ruhában, nőknek fejkendőben lehet belépni, így egy könnyebb kendő, stóla is javasolt, ami a nagy melegben, árnyék híján, a régészeti emlékeknél is jól jön.
Kalandozás Isztambul zegzugos utcáin
A reggeli, ferihegyi indulásnak köszönhetően az első délutánt már Isztambul felfedezésével tölthettük. Itt csatlakozott hozzánk helyi idegenvezetőnk, Halil, aki tökéletes magyar nyelvtudással és egészen elképesztő történelmi ismereteivel vezetett végig bennünket Törökország látnivalóin a következő nyolc napban. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a hatalmas város 720 városrészt és 39 kerületet számlál, s ezekben összesen 3300 mecset magasodik – nem csoda, hogy a müezzinek imára szólító énekét minden apró utcában hallhattuk naponta ötször.
Elsőként a szállodánk közelében található Szulejmán mecsetet néztük meg. A hatalmas, minaretekkel díszített imahelyeket győztes hadjáratból hazatérve, hadizsákmányból emelték 1551-ben, így nem kizárt, hogy magyar pénz is „segítette” az elkészültét, bár idegenvezetőnk szerint a zsákmány valószínűleg az Oszmán Birodalmat leginkább kiterjesztő szultán keleti hadjáratából származik. A maga korában építészeti újdonságnak számított, hogy ez volt az első, négy minarettel rendelkező mecset. Azért is különleges, mert az imahelyet körülvevő teljes komplexum– iskola, könyvtár, kórház, törökfürdő, karavánszeráj – máig fennmaradt. Az udvarából csodás kilátás nyílik a Boszporuszra és az Aranyszarv-öbölre, és itt található Szulejmán szultánnak és kedvenc feleségének a türbéje (sírhelye) is.
A város macskaköves utcáin kalandozva végül a Grand Bazaarban zártuk a napot, ez a világ egyik legnagyobb fedett piaca, ahova összesen 26 kapun keresztül léphetünk be. A bazár magját még a 15. században építették, kezdetben raktárépületként használták, azonban ahogy a környezete beépült, folyamatosan befedték az utcákat, kialakítva a piac mai képét. Szinte nincs olyan, amit itt nem lehet kapni, ékszerekkel, szőnyegekkel és egyéb kézműves termékekkel, ruhákkal egyaránt kereskednek, területén ma közel 60 utcában 3000 bolt található, így a turista könnyen eltévedhet benne. A kereskedők naponta akár 400 ezer potenciális vevőt is fogadnak, akiknek azt ajánlják, mindenképpen alkudjanak, azonban hasznos információ az is, hogy a portékák nagy részét a környező Bazárnegyedben sokkal jobb áron lehet megvásárolni, mint bent.
Másnap Isztambul óvárosát fedeztük fel. Egyik legismertebb épülete, az Hagia Sophia mecset a muszlimok és a keresztények számára is fontos szimbólum, UNESCO-világörökség a történelmi belváros részeként. Bizánci ortodox templomnak épült, és a sevillai katedrális 1504-es megépítéséig a világ legnagyobb egyházi építményének számított. Az oszmánok 1453-ban, Konstantinápoly elfoglalása után mecsetté alakították át. 1934-ben lett múzeum, és akként is működött egészen 2020 nyaráig. Az Hagia Sophiát ekkor nyilvánította ismét mecsetté Recep Tayyip Erdogan török elnök, s az utóbbi években ingyenesen megtekinthető volt, mint kulturális műemlék. 2024-től azonban a külföldi látogatóknak újra belépődíjat kell fizetni, így a mecsetet csoportunk csak kívülről csodálta meg.
Helyette viszont megtekintettük a Kék mecsetet belülről is, melyet több éves felújítás után, tavaly nyitottak meg újra a turisták előtt. Eredeti neve Ahmed szultán mecsetje, azonban belső díszítése, a kék csempék miatt a látogatók inkább Kék mecsetként emlegetik. Ez az egyetlen hat minarettel rendelkező imahely a városban és a felújításnak köszönhetően gyönyörű képeket lehet róla kint és bent is készíteni.
Az isztambuli városnézés kihagyhatatlan része a Topkapi szultáni palota, amely egészen 1853-ig szolgált az Oszmán Birodalom adminisztratív központjaként. Építését még a nagy hódító szultán, II. Mehmed uralkodása alatt kezdték meg, 1465-ben adták át. A palotából nagyszerű kilátás nyílik az Aranyszarv-öbölre és a Márvány-tengerre is. Jelenleg négy udvara múzeumként működik, ahol porcelán- és üvegedények, oszmán kori öltözékek, fegyverek, ékszerek és szent tárgyak láthatók, Mohamed próféta köpenyét, kardját és egyik fogát is itt őrzik ereklyeként.
A különböző udvarokba hatalmas kapukon keresztül juthatunk be. Megtekintettük többek között a háremet, ahol a szultán anyja, feleségei, ágyasai és gyermekei laktak – csak ez a palotarész közel 300 szobából állt és 500 személynek adott otthont, köztük a háremben dolgozó kasztrált férfiaknak, az eunuchoknak is. Megnéztük azt a termet is, ahol hajdan a szultán tanácsadói összegyűltek, hogy megvitassák a birodalmat érintő kérdéseket. 1853-ban a sokkal modernebb Dolmabahçe-palotába költözött át teljes udvartartás, így a Topkapi elvesztette központi szerepét.
A nap lezárásaként fakultatív hajókirándulásra indultunk a Boszporuszon, ahol a tengerről is megcsodálhattuk Isztambul európai és ázsiai oldalát, benne a Galata-tornyot, az Aranyszarv-öblöt és természetesen a Boszporusz hidat.
Hőlégballonok szállnak a tündérkémények felett
Isztambulból Kappadókia felé vettük az irányt. Útközben megálltunk a fővárosban, Ankarában, hogy megnézzük az Anatóliai Kultúrák Múzeumát, ahol többek között paleolitikus, neolitikus, hatti, hettita, fríg, római és lidiai kincsekből összeállított kiállítás látható. Innen érkeztünk Törökország egyik legizgalmasabb vidékére, ahol a felkelő nap fényében minden hajnalban – ha az időjárási körülmények engedik – mintegy kétszáz hőlégballon száll fel utasaival, hogy felülről is megcsodálhassák az úgynevezett tündérkémények által uralt sziklás tájat. Fakultatív programként a bátrabbak ki is próbálhatták a repülést, ennek ára az évszaktól, a szolgáltatótól és az érdeklődők számától függően változik, nyár elején átlagosan 310 eurót kértek a programért. Mivel hajnali programról van szó, a nap további része megmarad Kappadókia többi csodájának felfedezésére. A tájat alapvetően a vulkáni tevékenység alakította ki, a kitörések után lerakódott rétegek, a bazalt és tufa, ahogy erodálódtak, meghökkentő sziklaalakzatokká alakultak. A régmúlt emberei a föld alatt élő tündérek háztetőinek hitték a rejtélyes köveket, innen kapták a tündérkémény elnevezést. Találunk gombára, tevére hasonlító alakzatokat, de hatalmas kőtornyokat is.
Kappadókiában a jól megmunkálható vulkáni kőbe az emberek lakásokat, monostorokat, de egész föld alatti városokat is kialakítottak. Mi is meglátogattuk az egyik föld alatti várost, illetve az UNESCO világörökséghez tartozó Göreme-völgyet is a sziklába vájt templomaival. Kappadókia a kora kereszténység egyik legfontosabb helyszíne, a vallásüldözés elől menekülő keresztények, szerzetesek menedékhelye volt. Összesen hatszáz ismert templomából kétszáz a föld alatti városokban található, és mindegyik több száz éves. Mivel kőbe vájt építményekről van szó, a legnagyobb részük kicsi, egy légterű terem, ahova egyszerre csak húsz-harminc ember fér be, de vannak nagyobb templomok is, sok helyen pedig még a freskók, falfestmények is gyönyörűen megmaradtak.
(Forrás:turizmus.com)
