A Wizz Air hajnali járatával érkeztünk Barcelonába a TENSI Holiday két munkatársával, így már reggel 10 óra előtt be tudtunk csekkolni a kikötőben ránk várakozó, vadonatúj Costa Toscanára, amelyet idén márciusban bocsátottak vízre. A korai érkezés előnye, hogy nem kellett sorban állnunk a beléptetésnél, ami hasonlók szigorral zajlik, mint a repülőtereken: ellenőrzik a beszállókártyánkat, a személyes okmányainkat, átvilágítják a csomagjainkat.

A Costa hajóira csak a teljes beoltottságot tanúsító uniós digitális Covid-igazolvánnyal, vagy a fertőzésből való felgyógyulást követően egy adag oltással lehet felszállni. A keleti vakcinákkal oltottak számára jó hír, hogy elfogadják a két Szputnyik (vagy Sinopharm) és egy Pfizer (vagy Moderna) kombinációt, amivel én is érkeztem. Nekünk áprilisban még át kellett esnünk egy helyszíni gyors Covid-szűrésen is, május 1-je óta azonban ez megszűnt, helyette minden utasnak érkezéskor kell bemutatnia egy 48 óránál nem régebbi negatív antigén tesztet is az oltási igazoláson túlmenően.A hajón április eleje óta azonban fokozatosan enyhült a járványügyi szigor. Az utasok újra szabadon kirándulhatnak a partra, nemcsak „buborékban" szervezett csoporttal, a fedélzeten újraindultak a táncos partik, és immár a beltéri közösségi terekben sem kell maszkot viselni.

Úszó élményváros a Földközi-tengeren

Nem kis feladat, hogy kiismerjük magunkat ezen az óriási „úszó városon", amely a világ 6. legnagyobb üdülőhajója. Egy időben 6730 utast képes szállítani, akiket több mint 1600 fős személyzet szolgál ki; s a hajó orrától a faráig több mint 330 métert kell elsétálni, míg függőlegesen 19 szint között kell eligazodni.A közösségi terek Toszkána kedvelt településeinek nevét és motívumait viselik, ezáltal is megjelenítve az olasz régió legjavát.

A fedélzeti tájékozódáshoz igen hasznos segítséget nyújt, hogy a liftajtókon és az irányítótáblákon elhelyezett ábrán nyomon követhetjük, a hajó épp melyik részében (elejében, közepén, vagy végében) tartózkodunk, ami ebben a hatalmas monstrumban korántsem egyértelmű.

Az olaszos ízléssel berendezett kabinomban mindent kicentiztek, hogy a legnagyobb kényelmet nyújtsa: a dupla ágy mellé befért egy kanapé és fésülködőasztal is, érdekes megoldás, hogy a kompakt zuhanyzó és a szoba közé tejüveget húztak.

Iránytűnk a fedélzeti élethez a hajó napilapja (Oggi a Bordo), amelyet minden este a kabinunkba kaptunk a másnapi programokkal, emellett a CostaApp applikáció bizonyult igen hasznos segítőtársunknak, ahol az utazásunkkal kapcsolatos minden létező információ, beleértve a saját fedélzeti költéseinket is, elérhető online. A programok számosságának és változatosságának köszönhetően kortól, nemtől és ízléstől függetlenül mindenki megtalálhatja köztük a kedvére valót.

A fedélzeti ingyenes aktivitások sora már kora reggel elkezdődik például egy közös sétával, napközben különféle programok, táncórák, kvízjátékok, bingó, sportversenyek, felnőtt- és gyermekanimáció, életmód-előadások közül lehet választani, este pedig indul a kaszinó, az élő színpadi produkciók, koncertek, mulatságok sora egészen hajnalig.

A hajó szíve a Colosseum névre keresztelt, háromszintes aréna, a show-műsorok és számos össznépi esemény helyszíne, itt mások mellett egy sokoldalú ukrán női zenekarnak, egy Freddie Mercury-imitátornak, a magyar Quantum XXL táncformációnak, a levegő akrobatáinak és a Voice of the Sea amatőr énekeseinek is tapsolhattunk.

A pizzától a szusiig

A fedélzeten található 15 étterem és 18 bár felfedezése önmagában felér egy gasztronómia utazással – gyakorlatilag reggeltől estig ehetünk, ihatunk kedvünkre. A nemzetközi és mediterrán partvidéki ízek mellett több nemzeti konyhába is belekóstolhattunk:az olasz pizzériában a szemünk láttára nyújtják és sütik a kemencében a pizzát, akad autentikus szusibár, teppanyaki étterem, „zöld és egészséges" étterem vegáknak, street food bisztró, olasz fagyizó, világmárkák nevével fémjelzett kávézók (Vergnano, Kartell) és koktélbárok (Campari, Aperol Spritz, Ferrari stb.) sora, s egy külön éttermet szenteltek a gyerekkel érkező családoknak.

A tematikus éttermek ugyan nem foglaltatnak benne a részvételi díjban, azokért külön kell fizetni, mint ahogy az italcsomagot is mindenki a saját igényei szerint rendelheti meg. A hajón az élet egyébként készpénzmentes, nagyon kényelmes, hogy költéseinket a belépőkártyánkra feltöltött összegből lehet rendezni. A vendéglátóhelyek közül közös kedvencünk a Heineken sörbár lett, ahol esténként egy rockbanda teremtett fergeteges kocsmahangulatot, a hely további különlegessége, hogy ez a márka első fedélzeti sörbárja a világon.

A végtelenített fedélzeti szórakozás mellett persze az üdülőhajózás fő előnye mégiscsak abban rejlik, hogy egy hét során több országba is ellátogathatunk anélkül, hogy nem kell szállodából szállodába költözködnünk, mégis minden nap más városban ébredünk fel, mert a hajó többnyire éjszaka közlekedik. A parti kirándulásokhoz többféle vezetett túrát kínál a hajótársaság busszal és gyalog egyaránt, de úgy is dönthetünk, inkább egyénileg, saját tempónkban fedezzük fel a városokat.

Barcelona bűvkörében

Az első napba még belefért, hogy elmerüljünk Barcelona lenyűgöző építészeti remekeiben, utánozhatatlan hangulatában. A kikötőből, Kolumbusz Kristóf tenger felé mutató szobrától indul a La Rambla, a katalán nagyváros híres, hatalmas platánfákkal szegélyezett sétálóutcája, ahol minden érzékszervünk csábításnak volt kitéve.

A nyüzsgő kavalkádot a korzóra kitelepült kioszkok, vendéglők, fagylaltos pultok, virágárusok, utcazenészek, portrérajzolók, élő szobrok és más mutatványosok hada teszi ellenállhatatlanná, igaz, a turisták hömpölygő áradatát is el kell viselni. De a katalán szecesszió burjánzóan díszes palotái, amelyeket nem győztük lefotózni, Joan Miró padlómozaikja, a Gaudí alkotta Güell-palota (a világörökség része), az esernyőkkel díszített hajdani esernyőgyár vagy az árkádos, pálmafás Placa Reial tér egyaránt kihagyhatatlan látnivalók.

Csakúgy, mint a La Rambláról nyíló La Boqueria piac, Barcelona „gyomra", ahol színes zöldségektől, gyümölcsöktől, illatos sajtoktól, sonkáktól, édességhegyektől roskadozó pultok, friss halak és tengeri herkentyűk ámulatba ejtő választéka kelleti magát. Aztán elvesztünk a gótikus negyed szűk, romantikus sikátoraiban, megcsodáltuk a több száz éves katedrálisok varázslatos, leheletszerűen csipkézett tornyait, és a városközpontban zöldellő oázisként elterülő Parc de la Ciutadella park érintésével elzarándokoltunk a város leglátványosabb, ikonikus épületéhez, a Sagrada Famíliához (Szent Család-templom) is.

A lépésszámláló szerint közel 20 km-t gyalogoltunk ezen a napon, de megérte látni Gaudí lenyűgöző szépségű, örökérvényű remekművét, amelyet közel száz év alatt sem sikerült befejezni az utódainak.

Valencia, a „kis Barcelona"

Másnap Valenciában ért bennünket a reggel, amelyet építészeti remekműveiért „kis Barcelonaként" is emlegetnek. Itt jól jött a Costa által biztosított transzferjárat, amely a hajótól egészen az óváros kapujáig vitt, a belváros ugyanis busszal is 20 perc a kikötőtől.

A Quart-kaputól induló utcák mentén szép nemesi paloták és hajdani patríciusházak sorakoznak. Világörökségi helyszín a 15. századi Selyembörze, amely csipkézett ablakaival, csavart oszlopos nagytermével, narancsudvarával úgy néz ki, mint a mesebeli kastélyok, és ezt belépődíj nélkül megnézhettük. Az óváros főtere a különféle építészeti korok lenyomatát őrző székesegyházzal, a római időkből megmaradt fórummal, allegorikus szökőkútjával, kávézóival marasztal.

A Központi Vásárcsarnok – az egyik legnagyobb Európában – hatalmas, díszes kupolájával szinte egy székesegyház benyomását keltette bennünk. Bármerre is indultunk, nem győztünk betelni a kanyargós, történelmi utcácskákkal, no meg az úton-útfélen elénk táruló, illatozó gyümölcsöktől roskodozó narancsfákkal.

Valencia modern építészeti remekműveihez a hirtelen leszakadó eső miatt már nem jutottunk el, így a Művészetek és Tudományok Városának futurisztikus üvegépületei és Európa legnagyobb akváriuma (L'Oceanografic) egyelőre a bakancslistámon maradt.

Így telik egy nap a tengeren

Harmadik napja utaztunk már a Costa Toscanán, és még nem láttuk minden részét. Aznap nem kötöttünk ki, a hajó egész nap a nyílt tengeren úszott Szicília felé, így csatlakoztunk egy fedélzeti sétához. A legtöbben a fedett uszoda, a kinti és benti medencék, a szabadtéri aqupark vízicsúszdái és a napágyak felé vették az irányt, a tengerre néző sportpályán egymást követték a meccsek.

Benéztünk a fizetős wellnessrészlegbe, itteni érdekesség, hogy a finn szauna és a hókamra (tényleg hó van benne!) egyaránt üvegfalú, így az ott-tartózkodók a tenger látványát is élvezhetik méregtelenítés közben. Ugyanezt a panorámás élményt kapja, aki beül a szépségszalon fodrászszékébe, vagy rááll a legmodernebb gépekkel felszerelt edzőterem futópadjára. Néhányan a Food LAB-ben szorgoskodtak, hogy főzőtudományukat a Costa séfjeinek irányításával csiszolják.

Bekukkantottunk a gyermekvilágba is, ahol egész nap korcsoportokra bontva foglalkoznak velük az animátorok, hogy a szülők számára is valódi pihenés legyen a hajón töltött idő, itt még kiságyakkal berendezett alvószoba is van a kicsik délutáni pihenéséhez.

Akinek kedve tartja, végtelen sétákat tehet az Infinity korzón, de a legizgalmasabb pont a legfelső szinteken kialakított, részben üvegpadlós Skywalk (Égi sétány) – tényleg olyan érzésünk támadt, mintha egyenesen az égbe sétálnánk a végtelen víztömeg felett. Ugyanitt futópályát is kialakítottak az ikonikus C-vel (a Costa kezdőbetűjével) díszített hatalmas hajókémény körül, még ha csak 240 méterest is.

A túrán sokat meséltek a hajó környezetbarát üzemeléséről, például megtudtuk, hogy cseppfolyósított földgázzal közlekedik, ami a tengerhajózásban jelenleg a legfejlettebb kibocsátáscsökkentési technológiának számít.

Planktonok a tányéron

A legjobban az ebédet vártunk a hajón töltött nap során, ugyanis meghívást kaptunk az exkluzív Archipelago étterembe, hogy teszteljük a Michelin-csillagos séfek által kreált menüket.

A Costa felkérésére a világ legjobb szakácsai közül három, Bruno Barbieri, Helene Darozze és Ángel León a kikötési pontok autentikus ízeire építve három olyan egyedi ételsort alkottak meg, amely csakis a hajótáraság vendégei számára elérhető. A francia, olasz és tengeri tematika közül én legforradalmibb konyhát vivő séf, az andalúz León planktonos menüjére neveztem be, akinek Cádizban található Aponiente étterme 2017-ben a harmadik Michelin-csillagot is kiérdemelte. Ángel Leónt a tenger szakácsaként is emlegetik, mivel a planktonokat – amelyek növényi és állati eredetűek is lehetnek – számos receptjében felhasználja.Mindhárom, ötfogásos menüsort egy varázslatos, a jósnők homályos üveggömbjére emlékeztető étel indította: a ködbúra abban a pillanatban elillant, amint belemártottuk a kanalunkat, és feltárult egy szokatlan „zöldségleves": az édeskés lében cékla-, répa- és uborkazselégyöngyök úszkáltak.

Ángel ínyencmenüjében planktonokból, algákból, tengeri sünből, tintahalból készített krémgolyókat és pástétom állagú fogásokat, ízüket a májhoz és a fűszeres kolbászhoz tudnám hasonlítani, hozzá selymes burgonyapürét tálaltak, de tengeri füves péksüteményt is kaptunk. Látványra és ízre is a legmeghökkentőbb a haragoszöld színű, planktonos rizottó, ennek – bevallom – már csak a fele csúszott le,de a végén desszertként érkező tejpuding ismét megnyugtatóan hagyományos ízt hozott.

Minden asztalt külön pincér szolgált ki, elmagyarázva az érkező fogásokat, a hozzáillő borokat díszöltözetű sommelier töltötte – a kifinomult vendéglátás magasiskolája és igazi kulináris nagy kaland, ahogy és amivel az utasokat az Arhipelagóban kényeztetik.

A hajó minden utasa megkóstolhatja egyébként a három sztárséf egy-egy kreációját a vacsorára tálalt „kikötői fogások" között, amelyek mindig a következő napi állomás ízvilágát tükrözik.

Palermo: ellentétek vonzásában

És végül a szíciliai Palermo, amelybe egy csapásra beleszerettem. A kikötőtől gyalogos távolságra fekvő történelmi várost legjobb tobzódó ízein keresztül felfedezni, amint mi is tettük a Costa vezetett túráján.

Az ismerkedést Palermo legrégebbi, 1860 óta működő cukrászdájában (Spinnato) egy cannolo di ricotta elfogyasztásával kezdtük, ez egy ropogós tésztatölcsér megtöltve csokidarabokkal, cukrozott gyümölccsel és pisztáciával kevert ricotta sajttal – igazi tömény édesség! Folytattuk az arancini di riso (töltött, rántott rizsgolyó) nevű hagyományos étellel az ősi Mercato del Capo piacon. Aki sokféle helyi különlegességet szeretne megkóstolni, az nem is találhat ehhez jobb helyet a piacoknál, amelyek a szűk utcákat teljes szélességben elfoglalják.

Séta közben persze megtekintettük a kötelező látnivalókat is, a Földközi-tenger nagy gyarmatosítói által hátrahagyott bizánci, arab, normann templomokat és palotákat, a Teatro Massimót, Európa harmadik legnagyobb operaházát, ahol a Keresztapa 3. részének zárójelenete játszódik, az erődítményszerű városi katedrálist, a turistáktól mindig zsúfolt Quattro Canti (négy sarok) kereszteződést, vagy a meztelen mitológiai alakok szobrai miatt a szégyen szökőkútjaként elhíresült Pretoria szökőkutat.

A múlt dicsőségéről árulkodó műemlékek szomszédságában azonban ott a jelen valósága is: elhanyagolt, szemetes sikátorok, ütött-kopott, málló vakolatú lakóházak. De pont ezek az izgalmas ellentétek adják Palermo vibráló lényegét, minden utcája mesél valamiről, csak jól ki kell nyitni a szemünket és a lelkünket, hogy átjárjon a szicíliai életérzés. Mi ezt a Ballaro piacon találtuk meg, amikor a zöldségekkel, halakkal, fűszerekkel, street fooddal, szuvenírekkel roskadásig megrakott standok közé ékelődött szabadtéri vendéglők egyikében letelepedtünk és csak figyeltük a színes forgatagot. Kezemben egy pohár zamatos fehér borral, húsos olívabogyót szemezgetve, beszívva a levegőben keveredő nehéz, édes-füstös illatokat, hallgatva az árusok délies kántáló hangját és a távolból idehallatszó utcazenét, egyszerre csak átjárt a tökéletes, flow élmény – ez a lemaradandóbb emlék, amit őrzök és hazahoztam Palermóból.

A Costa Toscana májustól október közepéig a programja szerinti egyhetes úton Savona, Civitavecchia/Róma, Nápoly, Ibiza, Valencia és Marseille kikötőjében vet majd horgonyt, aztán október közepétől decemberig Palma de Mallorca váltja Ibizát.

(Forrás: turizmus.com)