Ugye milyen bosszantó, amikor a repülőgép nem csápra áll, ráadásul, megállása után azért nem lehet megkezdeni a kiszállást, mert várni kell a lépcsőre? Mennyi a türelme: 5 perc, 10 perc? Mit szólna 15-16 órához?

Ennyi idő alatt tudták a régi 4-es úton, mintegy 220 km-t zötykölődve, a Ferihegyi Repülőtérről a Debreceni Repülőtérre vontatni azt a lépcsőt, amin lesétálhattak azok a szerencsés újságírók – köztük e sorok írója – és utazási irodások, akik az 1995. évi Utazás kiállítás különleges kísérő rendezvényének keretében, egy Malév TU 154-essel Budapestről Debrecenbe repülhettek.

A lépcsőt persze előző nap voltak kénytelenek odavontatni, mert akkor még ennyi infrastruktúra sem volt a Debreceni Repülőtéren, s egyáltalán nem volt annyira magától értetődő, hogy a Debrecen Airport sikeresen állhat a polgári repülés szolgálatába. Szerencsére a korábban katonai célokra használt kifutó, illetve leszálló pálya kifogástalan volt, s a méreteire sem lehetett panasz.

Utólag is köszönet a Malév és a Hungexpo akkori vezérkarának, hogy megértették ennek a demonstratív repülésnek a fontosságát, s felkarolták az egyébként debreceni kötődésű, néhai Páldi Y. György ötletét, s a Turizmus Magazin szervezésében tető alá hozták ezt az utazást.

Az már csak a történet kerekségéhez tartozik, hogy a gép szinte azonnal visszaindult, a mintegy 150 résztvevőt pedig gazdagon vendégül látta az Arany Bikában az akkor még ereje teljében lévő szállodavállalat, a Civis Rt. Sőt, a pusztaprogram sem maradhatott el a nap folyamán. A hazaúton azután az idő sem repült, hanem végtelennek tűnő idő alatt, vonaton kellett visszatérni a fővárosba...

(Forrás: turizmus.com)