Beszámolónk első részében Antalya óvárosára koncentrálunk, most pedig a tengerparttól távolabb eső régiók turisztikai kínálatából adunk ízelítőt.

A program másnapján földrajzi értelemben ugyan csak 120 kilométerre távolodtunk el észak felé Antalyától, a hegyek között visszhangzó müezzint hallgatva azonban rá kellett döbbennünk, hogy az igazi utazásunk csak most kezdődött!Az antik korban Pisidiának nevezett, hegyek között fekvő régióban 30̊ C foknál alig magasabb hőmérséklet és kellemes szellő fogadta csapatunkat. A július közepei dátum ellenére Burdur és Isparta környékén nincs tikkasztó meleg, nem véletlen, hogy a hegyvidéket a tengerparton élők is gyakran választják menedékhelyként.

A történelem és a kultúra nyomában Burdurban

A ragyogó napsütés ellenére hőmérséklet tehát ideális volt a Sagalassos impozáns romjainak felfedezéséhezhez. Az 1400-1600 méteres magasságban fekvő város az ókorban fontos szerepet töltött be: a gazdag települést a Kr. e. 4. században Nagy Sándor meghódította, később, Ázsia tartomány részeként, a Római Birodalom része lett.Sagalassos Hadraianus császár alatt a környék legjelentősebb városává vált, Pisidia fővárosaként ismerték, melyet több történetíró említ. Virágkora után, a települést a 6., majd a 7. században földrengés sújtotta, az épületek maradékát a történelem viharjai pusztították el.

A kutatások szerint a hajdani település az ókori világ legmagasabban fekvő, 9000 fős kapacitású színházával vonzotta magára a figyelmet, de a nagy tisztaságnak örvendő római fürdő, a mozaikpadlóját épségben megőrző könyvtár, lakóházak, templom romjait is megtekinthetjük itt, egyéb közösségi épületek mellett. A legnagyobb attrakció az alsó Agóra északi részén lévő monumentális szökőkút (Nymphaeum), évszázadok óta folyó vízének egykor gyógyító erőt tulajdonítottak, ma is kellemesen hűsíti az utazót.A terület, melynek romjait az 1990-es években kezdték kutatni, ma az UNESCO világörökségi helyszíneinek előzetes listáján szerepel. Méreteire jellemző, hogy a „rövid" látogatásunk is közel két órát vett igénybe, ennél azonban jóval több időt el lehet tölteni a itt, pláne, ha a kifejezetten érdekes, angol nyelvű ismeretterjesztő szövegeket figyelmesen végigolvassuk.

Akinek ideje engedi, az ókori Kibyra és Kremna városát is érdemes felkeresnie, romjaik szintén a múltról mesélnek.Mi – egy ízig-vérig török étteremben elköltött, remek ebéd után – a több mint 66 ezer műtárgynak otthont adó Burdur Múzeumba látogattunk el, mely a környéken talált leletanyagok tárházául szolgál és különleges figyelmet szentel a Sagalassost felvirágoztató Hadraianusnak.

Lilában pompázó levendulamezők

Miután a történelem utáni kíváncsiságunkat kielégítettük, elfogyasztottuk az elmaradhatatlan délutáni fagylaltot és látogatást tettünk az egyik helyi mecsetben, utunk a Lake Burdur közelébe vezetett. A tó a régió hetedik legnagyobb tava, egyike Törökország legmélyebb állóvizének, területe több mint 200 madárfaj otthona.

Követező állomásunk, a Veterinarian Öztürk Sarica által megálmodott Lisinia Levander Garden jóval több egy egyszerű levendulakertnél. A tulajdonos a projektet saját tőkéből, rákbetegségben elhunyt családtagjai emlékére indította. Kezdetben vadállatok rehabilitációjával foglalatoskodott, mostani projektjei a kiszáradás által fenyegetett tó megmentésére irányulnak. A 4300 hektárnyi területen ökológiai műveléssel, önkéntesek bevonásával művelik, gyógynövényeket, köztük rengeteg levendulát termesztenek, melyeket homeopátiás, aroma- és fitoterápiás termékek készítéséhez használnak fel,s ezzel a környéken élő farmereknek is alternatívát kínálnak a megélhetésre.

Az Akcaköy Levander Valley szintén ennek a projektnek a része, a legnagyobb levendulakertek között van Törökországban és Európában.A tó kéklő víztükre előtt pózoló, lila növények szépsége festményre kívánkozik, s mivel e csodás táj megmentéséből mi is ki szeretnénk venni a részünket, alaposan bevásárolunk a helyben készült szappanokból, kozmetikumokból és gyógyteákból.

Levendulából és levendulaillatú termékekből soha nem elég, ezért másnap egy újabb, szintén a lila gyógynövénynek szentelt helyszínre látogattunk el a „török Provenceként" is emlegetett régióban. Az Isparta központjától 50 kilométerre lévő, Kuyucak (amit a promóciós anyagokban „Levendulaillatú falunak" neveznek) nevű apró településen minden a levenduláról szól. Ha hihetünk a prospektusnak, a török levendula-alapú termékek nagy része ehhez a faluhoz köthető.Aki az illatos bokrok látványában gyönyörködni szeretne, az július eleje és augusztus eleje közé időzítse utazását a levendula virágzásához igazodva. Az „Insta-pozitív" helyszíneken nem csak csodás fotókat készíthetünk, a levendulás kozmetikumokból is bevásárolhatunk, hogy az élmény egy darabját otthonra is magunkkal vihessük.

Megtudtuk: a levendulamezők a közelmúltban váltak népszerűvé, új, tudatosan fejlesztett turisztikai termékként jelentek meg a palettán. Fejlesztésüket a kormányzati törekvés is támogatja, buszjáratokat, buszmegállókat hoztak létre, figyelmet fordítanak az edukációra, a turizmust fogadó feltételek kialakítására és a sztenderdek kidolgozására is, az ökológiai szempontok maximális figyelembevételével.

Rózsaillatú délelőtt

A következő napon a levendula után egy újabb szépséges virágra, a rózsára koncentráltuk. Amint azt útközben megtudtuk, 1 liter rózsaolaj előállításához 4 tonna rózsasziromra van szükség! Kifejezetten munkaerőigényes műfajról van szó, pláne, hogy a virágok csak a kora reggeli órákban szedhetők, a rendelkezésre álló idő alatt a fejenként mindössze 40 kilogramm szirom gyűjthető. A világ rózsatermelésének 60 százalékát Törökország állítja elő, ennek nagy részét Franciaország vásárolja fel.

A Keciborlu-ban lévő, Sögütdagi ültetvényen nem csak a helyi rózsavízzel és rózsaolajjal készült, Ecocert minősítéssel rendelkező termékeket ismerhettük meg és próbálhattuk ki, az apró üzemben a desztilláció hagyományos formáját is megismerhettük és a rózsaszüretelés módját is megtanultuk.A rózsatermesztés hagyománya több mint 100 évre nyúlik ezen a vidéken vissza, az első rózsaültetvényt 1888-ban alapították itt, az első rózsaolajat 4 évvel később állították elő. Az itteni rózsa a kozmetikai ipar számára különösen magas minőségű, ami - a gondos művelés mellett - elsősorban a klimatikus viszonyoknak köszönhető,hiszen a tengerszint feletti magasság kifejezetten nagy, éppúgy, mint az éjszakai és a nappali hőmérséklet közötti különbség. Az „Isparta rózsát" (damaszkuszi rózsát) nem a parfüm- és kozmetikai ipar, de a gyógyszer- és élelmiszeripar is használja, ez Ipsarta környékének az egyik fő terméke.

Hajókázás az Egirdir-tavon

A népszerű üdülőközpontnak számító Egirdir-tónál ugyan csak néhány órát töltöttünk, így a tó színének napközbeni változását (melyet minden útikönyv megemlít) nem tudtuk megcsodálni, a hajókázás közben azonban röviden belekóstoltunk az ország egyik legnagyobb állóvize által kínált aktív élményekbe.A tóparti üdülőhelyek hangulatát mindenben hozó környék almaültetvényeiről, maga a tó pedig tiszta vizű strandjairól ismert, két szigetére is megéri ellátogatni.

A helyi ízek megkóstolása kötelező!

Az úti beszámoló nem lenne teljes a helyi ételek megemlítése nélkül, a gasztronómiai örömök, napszaktól függetlenül, fontos részét képezték a kirándulásnak.

Az Antalyaban felszolgált, frissen fogott halak és tengeri gyümölcsök, a Burdurban kóstolt, lepénykenyérrel kínált shish (darált húsból készült húsrudacska), a helyszínenként más és más zöldségből készülő „csorba-leves" vagy a padlizsános-diós török pizza (pida) ízére éppúgy emlékezni fogunk, mint az Ispartaban felszolgált, lassú tűzön, 5-6 órán át sütött bárányhús omlós zamatára.Az édességek közül egyértelműen a fagylalt és a dióból, búzadarából és kristálycukorból készült walnut paste volt a kedvencünk, a baklava számos fajtája mellett. A nyári melegben a sok friss saláta, a görögdinnye, a hűvös kompót és a fermentált zöldség is nagyon jól esett. Mindezeket frissen facsart narancslével, vagy forró feketeteával öblítettük le, akárcsak a helyiek.

A tanulmányúton a Türkiye Tourism Promotion and Development Agency meghívására vettünk részt.

(Forrás: Turizmus.com)