Santander, Kantábria tartomány: barlangok, nemzeti parkok, Gaudí, szörf, vadvízi evezés

Érkezésünket követően egyből indulunk a tengerhez szörfórát venni: a város közvetlen környezetében található álomszép öblöket – köztük a somói és a padrenai öblöt – mintha a jóisten is arra teremtette volna, hogy igazi szörfparadicsommá váljon. A szél mindig elég erősen, egyenletesen fúj, a hullámok mesésen dagadnak, a part homokos, a víz kissé hideg, de ezért találták fel a hermetikusan, mindenütt záródó szörföltözetet.

Kicsavart citromként, de egy fantasztikus élménnyel gazdagabban csavarjuk a citromot a tengeri szörfözés után egy halászhajót imitáló vízparti étteremben az osztrigánkra, mellé proseccót kortyolunk, és akkor itt és most befejezném a taglalását annak, hogy még milyen tengeri álomherkentyűket tüntetett el sportos csapatunk az órákig elhúzódó ebéd alatt. Közben a vendéglátóinktól megtudjuk, hogy a spanyoloknál e vidéken nem a vacsoráé a főszerep – mint a délebb fekvő tájakon –, hanem az ebéd viszi a prímet. Este a helyiek csak néhány tapast esznek borok kíséretében, mi tehát jó kaméleonokként már első nap alkalmazkodunk e szívet és gyomrot melengető szép szokáshoz, és valami istenit lakmározunk a hajónak kinéző vendéglő teraszán. Búcsúzáskor megtudjuk, e hely, vagyis az Asador Itxaski azért tűnik halászhajónak, mert eredetileg tényleg az volt. Kiszolgálva tengeri idejét ma menő étteremként működik.

EL SOPLAO, ALTAMIRA

Szállásunk a város közepén, a királyi palota szomszédságában fekszik, aminek a tetejére épp az imént ereszkedett le egy helikopter: mint kiderül, az államfő folytat itt országa ügyében fontos tárgyalásokat. Az El Soplao cseppkőbarlang az úti célunk. Talán Kantábriában található az egy főre jutó legtöbb barlang a világon: 650.

Az El Soplao egy volt ásványbánya helyén lévő, a 10. század elején felfedezett cseppkőcsoda, ahol a levegő olyan tiszta, hogy az asztmások egy életre elfeledik a további fulladozást. A cseppkövek hófehéren világítanak, hatalmasak a terek; egyikükben koncerteket is tartanak, fantasztikus akusztikával és fényjátékokkal megtűzdelve. Ha már bar­lang, akkor Altamira. Nagyon sokan hallhattak már róla, hiszen a világ csodái közé tartozik. Ide csak néhány kiváltságos juthat be hetente egyszer: péntek délutánonként kisorsolnak öt szerencsést, akit aztán körbevezetnek. Az eredeti rajzok védelmében a leleményes spanyolok a barlangtól 100 méterre az Altamira pontos mását építették fel, amely 2001 óta múzeumként üzemel. Az ismert bölény- és zergerajzok, tenyérnyomatok és minden egyéb mellett a paleolit kor legjelentősebb régészeti gyűjteménye is itt látható.

Aki azonban mindenáron valódi ősemberes rajzokra vágyik, annak eláruljuk atitkot: aközelben látogasson el az Altamirához hasonlóan szintén világörökség El Castillo barlangba. Ott nem féltik alátogatóktól az eredeti barlangrajzokat: egy órán keresztül sétálgathat és csodálhatja bárki az ősemberek ábráit, fekhelyeit, tűzhelyeit és mindenféle eszközeit.

ÁRAK, SZABADSÁG, KLÍMA

Van egy jó hírünk a santanderi szállásokkal kapcsolatban: bár kellemes klímájú és élményekkel teli desztinációról van szó, az árak még nem törtek fel a csillagos égig. Példaként említenénk a négy csillag superior, resortjellegű szállodánkat, a Gran Hotel y Balneario de Puente Viesgót. Színvonaláról sokat elárul, hogy a spanyol nemzeti válogatott futballcsapat rendszerint ebben a hotelben lakik, ha a környéken edzőtáborozik. A házban két éjszaka félpanzióval átszámítva 12000 forint éjszakánként. Ehhez azonnal hozzá kell tenni, hogy ezek az árak ősztől nyár elejéig érvényesek. Amint kitör Spanyolországban az iskolaszünet és a szabadságláz, a délebbre lakók csomagolnak, megrohamozzák az északi területeket, elsősorban Santander vidékét, alaposan felverve az árakat. Aki tehát külföldről érkezve egy nem túlzsúfolt desztinációra vágyik, a június 15.–augusztus vége közötti időszak előtt vagy után jöjjön. A nyári spanyol roham oka a nagyon kellemes klíma: itt sosem kúszik 25-28 foknál feljebb a hőmérséklet, a tengernek köszönhetően lágy szellő lengedez…

(Napi Turizmus)