Szerző: Vajk Brigitta

Forrás: turizmus.com

Tudja, hogy melyik a selyem, a tűz, a rizs, és a víz nélküli folyómeder városa? Aki járt már Valenciában, Spanyolország harmadik legnépesebb településén, ismeri a választ.

A Ryanair novemberben indított Budapest–Valencia járata adta az apropót a Spanyol Turisztikai Hivatalnak, hogy egy rövid tanulmányutat szervezzen magyar utazási irodásoknak és a sajtó munkatársainak, rögtön az első járattal. A novemberben is kellemes időjárás (az évi átlaghőmérséklet 19 C-fok, a napsütése napok száma évi 313!), a házigazdák vendégszeretete, a nagy múltú tengerparti város különleges atmoszférája, valamint a tény, hogy a városon még nem csordult túl a tömegturizmus, érkezésünk első percétől meghatározták hangulatunkat, Valencia gyorsan szerethetővé tette magát.

Modern városrész a folyómederben

Még a város honlapján található top 10-es látnivalók listája is Spanyolország egyik legnagyobb városi parkjába, a Turia folyó kiszáradt medrében létrehozott – s a várost mintegy 9 kilométer hosszan ketté szelő – zöld övezetbe invitálja elsőként a látogatót. Minden más látványosság csak ezután jön. Aki Valenciát korábban csak fotókról ismerte, elsősorban erre a futurisztikus, de nagyon is élhető városrészre kíváncsi. Hiszen mindent megtalálunk itt, amit egy modern városlakó kívánhat magának: nemcsak azért, mert gyönyörű parkok, narancsligetek, játszóterek, sétálóösvények és kerékpárutak váltják egymást, hanem azért is, mert itt található az 1990-es évek végén átadott Művészetek és Tudományok Városa, amelyet megnyitása óta több millióan kerestek fel. Az ultramodern komplexumban különleges formájú, főként tengeri állatokra emlékeztető, vakítóan fehér épületek sorakoznak, melyek számos múzeumnak, egyedülálló oceanográfiai parknak és extravagáns operaháznak adnak otthont. Hamarosan egy óriási rendezvényközpont is gazdagítja a szokatlan formájú épületek sorát.

A folyómeder másik végében különleges állatkert, a Bioparc Valencia várja a látogatót. A szokványostól tejesen eltérő állatkertben valósággal életre kel Afrika világa, s a látogató hol a szavannán, hol pedig az Egyenlítő környékén találja magát – szinte karnyújtásnyira az állatoktól.

Persze a valenciaiak megengedhetik maguknak a folyó nélküli létet – a Turiát egyébként a gyakori áradások, s az ezzel járó pusztítások miatt terelték ki a városból –, hiszen ott van nekik örök szerelmük, a tenger, s nincs olyan hétvége vagy ünnepnap, amelyet a helyiek ne a kedvenc tengerpartjukon töltenének. Szerencsések, mert a tél igen enyhe, s a sportosabbak még ilyenkor is szörfdeszkára pattanhatnak a január-februári napsütésben.

 

Selyembörze és barokk pompa

Ahogy a futurisztikus városrészben, úgy az óvárosban is egy egész napot eltölthetünk nézelődéssel, évszázadok emlékeivel töltekezve. Felfedező utunkat stílusosan a Torres de Serranos elnevezésű impozáns 14. századi városkapu „bevételével” kezdhetjük. A város hajdani erődítményrendszerének része – mely Európa legnagyobb gótikus kapuja – funkcionált börtönként is, de nagy népünnepélyeken diadalívként szolgált.

A zegzugos utcácskák hamar elvezetik a látogatót a katedrálisig, melynek 50 méter magas tornya messziről észrevehető. Falai közt őrzik a város legbecsesebb ereklyéjét, a Szent Grált, amelyből a legenda szerint Jézus az utolsó vacsorán ivott, s amelybe felfogták vérét a keresztre feszítés után.

Bár az ereklye történetéről és kalandos útjáról – az utolsó vacsorától napjainkig – minden látogató kap egy részletes, dátumokkal, helyszínekkel alátámasztott leírást bizonyítékként, én továbbra is a kételkedők táborába tartozom, hiszen Valencia mellett még tucatnyi város állítja magáról, hogy nála található az „igazi” Szent Grál.

Aki a barokk pompát kedveli, annak feltétlen látnia kell a Szent Miklós-templomot, melynek lenyűgöző mennyezeti freskóját Valencia Sixtus-kápolnájának nevezik, s a látogatók hosszú sorokban várnak kitartóan a ritka látványért, amely valóban ámulatba ejtő.

A világibb dolgok kedvelőinek az óváros másik fő attrakciója, a vásárcsarnok kínál újabb élményeket. Már maga az épület is szemet gyönyörködtető, hatalmas központi kupolája miatt messziről templomnak tűnne, ha kereszt helyett nem egy hal lenne tetejére tűzve. Az árubőség az előzetes elképzeléseket is felülmúlja, mindent találunk itt, ami szem, s szájnak ingere, feltétlen megéri betérni akár néhány órás, akár tízperces bolyongásra, s az otthoniaknak innen érdemes hazavinni a hagyományos spanyol édességet, a turrónt többfajta ízesítésben.A vásárcsarnokkal átellenben, kissé zord, magányos épület fogad minket, pedig termei egykor kereskedők alkudozásaitól voltak hangosak. Mivel Valencia a 15. században az európai selyemkereskedés központja lett, itt építették fel a Selyembörzét, s a gótikus világi építészet e mesterműve 1996-ban világörökséggé lett nyilvánítva.

A városban található egy selyemmúzeum is, ahol a valenciai selyemgyártás történetéről kiváló kiállítást nézhetünk végig, s a gyakorlatban láthatjuk a selyemkészítés fortélyait, és persze gyönyörű kelméket is vásárolhatunk a helyszínen.

 

Hagyományok a tűz jegyében

A selyem mellett a tűz, pontosabban egy tüzes hagyomány is messzire repítette a város hírnevét, ez nem más, mint az egyik leglátványosabb és leghíresebb spanyol fesztivál, a Las Fallas, amely 2016-tól szerepel a szellemi kulturális világörökség listáján. Ahogy a nevében is benne van, a Las Fallas (vagyis a lángok) idején minden „tűzbe borul” Valenciában, jobban mondva az ünnepre egy teljes évig készített groteszk óriásbábuk lesznek a lángok martalékává. A tüzes rituálék alól minden évben csupán egy bábu (Ninot) vagy bábucsoport menekülhet meg, s a kiválasztott figura kicsinyített mását a Fallas múzeumban őrzik meg az idők végeztéig.

A pirotechnikai eszközöktől hangos, füstfelhőben úszó, karneváli hangulatú fesztivált eredetileg Szent József, az asztalosok védőszentjének tiszteletére rendezték meg, s minden év március közepén tartják, tűzimádók ekkor keressék fel Valenciát, a tűz- és tömegfóbiások pedig ilyenkor kerüljék el messzire.

 

Paella minden mennyiségben

S hogy miért a rizs városa is Valencia? Elsősorban az utánozhatatlan valenciai paella miatt, amely attól különleges hogy kizárólag egyféle hússal – csirkével, nyúllal, vagy pedig csak a tenger gyümölcseivel – készítik, és legtöbbször  a helyi termékek „királynőjével”, a rizzsel, amelyet sok évszázaddal ezelőtt feltehetően a mórok hoztak magukkal az Ibériai-félszigetre. A város melletti lápvidék jelenleg is Európa egyik legjelentősebb rizstermő-területe, így lett Valencia a paella őshazája. A helyiek rendkívül büszkék rá, minden étterem étlapján megtalálható, és valóban ízletes.

(turizmus.com)